4. rész

Már három nap telt el azóta, hogy Michael hatására Luket is kirúgták a könyvtárból, és azóta nem is beszéltek. Luke egyébként őszintén nem bánta. Teljes szívével azt gondolta, hogy Michael idegesítő volt (amit persze részletesen ecsetelt Calumnak, mikor aznap felvette az épület előtt).

"És aztán azt mondta, örvendek a találkozásnak, Vak." Mérgelődött Luke, beleszippantott az üdítős dobozába.

"Tudom Luke, már kismilliószor elmondtad." Motyogta Calum, levette magát barátja mellé a kanapén.

Calum és Luke vettek együtt egy aranyos kis apartmant együtt, még öt hónapja. Már rájöttek, hogy így egyszerűbb lesz, mivel amúgy is Calumnak kellett mindenfelé elvinnie. Luke kissé sokat beszélt róla (oké, nagyon sokat), mégis volt valami idegesítően érdekes a fiúban. Luke ugyan nem tudta mi az, de elhatározta, hogy ki fogja deríteni. 

Hallotta, hogy Calum megköszörüli a torkát, mielőtt folytatta.

"Találd ki, hogy kit hívtak meg a péntek esti bulira." Luke szinte már hallotta Calum arrogáns vigyorát.

"Jó neked." Vonta meg a vállát Luke, azzal megitta a gyümölcslét és a dobozt a földre dobta.

"Oh igen, az!" Kiáltott fel Calum. "És neked is jó, mivel velem fogsz jönni!"

"Nem." Válaszolta Luke balta arccal. 

"Miért nem?" Kérdezett vissza, lebiggyesztve alsó ajkát.

"Egy részt azért, mert vak vagyok. Másodszor is, nem fogok bemenni egy emberekkel teli házba, ahol részeg gólyák vannak és fű szaguk van. Ez nem éppen a szórakozás megtestesülése számomra."

"Annyira ünneprontó vagy, Luke." Karolta át barátját Calum. "Itt van a legjobb barátom, meghívták egy remek buliba és mindössze itthon akar ülni és szomorkodni."

"Én nem szomorkodom." Morogta, már belefáradt a témába.

Calum megforgatta szemét, majd felállt a kanapéról.

"Mindenesetre, akkor is jössz." Mondta, mielőtt elhagyta a szobát.

************

Calum partiközleménye után Luke már csak erről hallott. Így, hogy elkerülje a folyamatos körbeugrálást úgy döntött, hogy elmegy a könyvtárba.

"Hé, Vak." Ütötte meg a fülét az ismerős, idegesítő hang.

"Ne hívj így." Nyögte felemelve a fejét az asztalról.

Hallotta, hogy egy széket kihúznak mellette, mire felnyögött, tudván, hogy Michael egyáltalán nem tervezte, hogy korán el fog menni. 

"Akkor, mi a neved?"

"Hagyj magamra."

"Oké Hagyj Magamra, akkor miért jössz ilyen sűrűn a könyvtárba?"

"Hogy megszabaduljak az idegesítő pöcsöktől, mint te." Morogta Luke mielőtt megragadta a botját a szék mellől, hogy felálljon vele.

Michael azonnal felugrott a székről, hogy egyik kezét vállára helyezze.

"Kérlek, ne menj. Sajnálom, hogy idegesítő vagyok, kíváncsi és csak basztatlak, de még mindig te vagy az egyetlen akivel tudok beszélni."

Luke egy pillanatra csendben maradt, mielőtt felsóhajtott és visszaült a székre.

"Akkor nem igazán lehetnek barátaid." Motyogta Luke.

"Nem, nincsenek." Vigyorgott Michael.

**********

"Nevetséges vagy, Michael." Mosolyogta Luke a fejét rázva.

"De komolyan mondom! A mellei abnormálisan nagyok!"

"Kussolj. Biztos, hogy most ott ül a legelső asztalnál!" Sziszegte Luke halkan, nem igazán tudta visszatartani a kuncogást.

"Nem kell aggódnod. Valami kislánynak segít a gyerekosztályon." Mosolyogta Michael. "És amúgy sem hallana a legelső asztaltól sem. Legalább egy millió éves!"

Luke halkan nevetett, beletúrt kócos hajába. Már egy jó idő eltelt mióta bárki (Calumon kívül) ki tudott belőle csikarni egy mosolyt, főleg pedig meg tudta nevettetni.

Az utóbbi napokban Luke és Michael sok időt töltöttek együtt a könyvtárban. És éppen annyira, amennyire nem akarta elismerni, annyira élvezte Michael társaságát, de még mindig idegesítő volt.

"Mit hallgatsz?" Kérdezte Michael, állát kezére támasztotta.

"Zenét."

Michael felnyögött, a kapucniját a fejére húzta. 

"Most komolyan visszatérünk erre a szintre?" Duzzogta.

Luke mindössze egy mosolyt engedett megjelenni ajkain.

"Ed Sheerantól a Bloodstream-et." Kezdte, felajánlva Michaelnek az épp nem fülében lévő fülhallgatóját.

Michael elvette azt, s a fülébe dugta. Egy kis idő eltelt már, míg Luke lejátszási listáját hallgatták, egyikőjük sem beszélt. 

"Döntöttem." Kezdte Michael, azzal pedig mindkettejük füléből kivette a fülhallgatót a szám közepén. Luke grimaszolt, ahogyan elvették tőle a hőn szeretett zenéjét, de meg sem próbálta visszaszerezni azt. 

"És mi az?" Kérdezte lehúzva a pulóvere ujját a bütykeire, majd ökölbe szorította kezeit, hogy megtartsa az anyagot. 

"Nem is vagy te olyan seggfej. Gratulálok." Mosolygott Michael összeborzolva Luke haját.

Luke felnevetett, majd elhessegette Michael kezeit a fejétől.

"Miért mondod ezt?" Kérdezte kíváncsian.

"Azt mondják, hogy a lejátszási listád definiálja, hogy ki is vagy valójában. Úgyhogy eldöntöttem, hogy te valójában csak megpróbálod faszfejnek mutatni magad, mert nem akarsz embereket közel engedni magadhoz." Mondta beállítva a kapucniját. Luke felmordult és megrázta a fejét.

"Nem igaz! Annyira idegesítő vagy!" Védekezett kezeit összefonva a mellkasa előtt. Kinyújtotta kezét, hogy megragadja a botját az asztal mellől és erősen megmarkolva azt felálljon.

"Látod! Most is ezt csinálod!" Sóhajtott felállva és követve a szőke fiút.

Kibotorkált a könyvtárból, Michael pedig szorosan követte. "Mit csinálok?" Csattant fel Luke, bizonytalanul fordult meg, hisz valójában nem tudta szemben áll-e Michaellel, vagy nem.

"Ellöksz magadtól." Csattant fel Michael is, bár váratlanul.

Mindketten csendben maradtak. Luke felsóhajtott, mielőtt felsóhajtott, de nem ment tovább az ajtó felé.

"Nem fog működni, ugye tudod?" Mondta Michael, hangja már lágyabb volt, mint az előbb.

"Mi nem fog működni?" Kérdezett vissza Luke, de nem fordult felé.

"A próbálkozásaid, hogy eltolj magadtól. Nem adom fel olyan könnyen." Mondta Michael gyengéden, kezét Luke vállára helyezte. 

Lassan megfordult, hogy újra Michaelre nézzen. 

"Akkor, azt hiszem, hogy keményebben kell próbálkoznom." Vigyorgott.